-Bori!!!Ha nem hagyod abba a hisztit esküszöm,hogy kilógatlak az ablakon!Nem izgat,hogy te táncolod a főszerepet!-fújtatott vad bika módjára
A Magyar Állami Operaház príma balerinái vagyunk mind a ketten Vikivel,illetve még a harmadik barátnőnk Léna is aki még nem ért ide.Agybajt kapok tőlük,komolyan mondom!Amúgy azért ez a nagy kapkodás,idegeskedés és csomagolás mert Mainzba utazunk a balett társulattal együtt 2 hétre.Előadjuk többek között a 'Diótörőt',a 'Romeo és Júliát',a 'Giselle-t' stb.Most kb fél 11van,a repülőnk pedig már délben indul.Viki azért van itt mert ő a város másik végén lakik úgyhogy kb 2 napja felcuccolt hozzám,amit nem is bánok,mert amióta kirepültem a családi fészekből sokszor rossz érzés,hogy hazajövök és senki nincs ott,senkihez nem szólhatok.A szüleim egy külvárosi kertes házban laknak.Nemrég született meg a kishúgom Zsuzsi szóval amikor csak tehetem mindig leutazom hozzájuk.Kb. másfél éve költöztem el tőlük amikor kezdtem komolyabb szerepeket kapni mert fárasztó volt mindíg autókázni.
Miközben Viki a nappaliban "alkotott" én néhány könyvet raktam be a táskámba.Imádok olvasni,amikor csak tehetem mindig a könyveket bújom.
-Booooriiii!Ittvan Léna!Ha te is megvagy akkor akár indulhatnánk is!-ordított be Viki a szobámba.
Persze,nehogy már be gyere Vikikém...az egész háznak hallania kell,hogy itt van Léna.
-Megyek egy pillanat!Csak még berakok ezt-azt.-szóltam ki.
-Bori nem vagyunk vándorkönyvtár,szóval ne az összes könyvet,oké?-lépett be Viki,utána pedig rögtön Léna akit a tegnapi próba óta nem láttam,szóval őt puszival köszöntöttem.
-Szia Lénám,na csakhogy végre itt vagy!Fogjatok kezet Vikivel,neki kb 9 órakkor jutott eszébe,hogy ma indulunk!-öleltem meg Lénát és a mondatom utolsó részénél jelentőség teljesen Vikire néztem.Szándékosan ismételgettem reggel óta,hogy idegesítsem vele.
-Bora ma előbújt a diktátor éned?Kicsit gonosz vagy ma!De tudod,hogy igy is szeretünk!-viszonozta Léna az ölelésemet-A tegnap nagy volt itt a rendetlenség?
És most újra felvillant az a szörnyű kép ami reggel fogadott:Az üdítőktől ragadó asztalon kiborulva a chips maradéka, sörös üvegek hevernek a földön illetve az asztalon és a bútorzaton.Zsebkendők széthajtva, egyben, összetépve mindenütt. A laptop egy csomó morzsával osztozva hever a földön. Kispárnák szanaszét dobálva, megbarnult gyümölcsök egy tálban és a körül.Életem egyik "legszebb" reggele volt amikor megláttam azt a csodát.Az emlékektől a szemhéjam rángatózni kezdett,de komolyan.
-Annyira nemvolt gáz!-rándítottam meg hanyagul a vállam majd a bőröndjeinkkel együtt elindultunk a kocsimhoz.Viki kihisztizte,hogy vezethessen Léna beült mellé én pedig befeküdtem a hátsó ülésre és fellapoztam Austen Büszkeség és Balitéletét.
-Hány könyvet hoztál magaddal?-fordult hátra Viki
-Nyugi,nem a könyvek száma miatt fog lezuhanni a repülő,csak kettőt.A "Büszkeség és Balítéletet"és a "Nyomorultakat"
-VIKIIIIIIIII!-sikított fel Léna-Előre nézz kérlek,nem akarok meghalni!
-Oké,oké na!Nem kell idegeskedni.-nevetett fel nyugodtan Viki
-Igaz?Szerintem sem baj,hogy az előbb majdnem ütköztünk méghozzá az ÉN kocsimmal!
-Oké oké Bori,olvass inkább.Foglalkozz Mr.Darcyval és a haverjaival.-legyintett Viki majd leparkolt én pedig eltettem a könyvemet.
Nagy nehezen kiszedtük a csomagjainkat az autóból majd elindultunk,hogy megkeressük a csapat többi részét.Kb 25 perce járkálhattunk körbe körbe,de senkit sem találtunk.
-Nnna,az a helyzet,hogy vagy itt hagytak minket vagy csak olyan bénák vagyunk,hogy nem vettük észre a többieket.-vázolta fel Léna a helyzetet.
-Remélem,hogy az utóbbi .-fújtatott egyet Viki-Nézzétek,ő nem Tomi?
Tomi volt,egy táncosunk.Szerencsére legalább találkoztunk valaki ismerőssel.Olyan kitörő örömmel és lelkesedéssel fogadtuk,hogy megkérdezte szívtunk-e esetleg valamit?De megnyugtattuk,hogy nem csak 25 perce járunk körbe körbe mint a mérgezett egerek és senkit sem találunk.
-Jah,így már értem,énsem találtam senkit csak veletek találkoztam.
Sétálgattunk és lassan lassan összeszedtünk mindenkit így elvégeztünk minden szükséges dolgot majd felszálltunk a repülőre.Én egy ismeretlen kislány mellett ültem,Viki pedig Lénával.De szerencsére egy sorban voltunk.Aztán megszólalt egy hang,hogy a gép 5 perc múlva indúl.Amikor felszállt elővettem a könyvem majd tovább olvastam.
-Lányok!Ez a könyv fantasztikus!-hajoltam Lénához aki kívül ült mert Viki szintén kihisztizte,hogy ő üljön az ablaknál.
-Most épp hol tartasz?Idézz,mert ha jó könyv akkor énis el fogom olvasni!-vette ki Léna a füléből a fülest
-Komolyan?Nem elég biztosíték az én szavam?-kezdtem el nevetni
-Nem.Mert neked minden könyv "aaaannyira fantasztikus,ez a kedvencem,imáádooom",és na,érted?-szólalt meg Viki
-Oké oké,akkor idézem:"Olyan makacs a természetem, hogy nem tűri az ijesztgetést, akárhogyan is próbálkoznak vele. Minél inkább meg akarnak félemlíteni, annál jobban nő a bátorságom."-zártam be a könyvet az idézet felolvasása után.
-Na ez elég meggyőző idézet volt,majd ha elolvastad kölcsön adod?Mellesleg ez az idézet mintha csak rólad szólna.-fordult felém Léna
-Ha tényleg rólam szólna akkor lenne egy Mr.Darcy-m is.-jelentettem ki nevetve,majd egy kis gondolkodás után megszólaltam:én akarok egy Mr.Darcyt magamnak!
-Persze Bori,még néhány ilyen könyv és meg sem fogok lepődni ha hintóval jössz próbálni.-nézett fel Viki amolyan "Istenem,miért?" tekintettel
-Viki olyan kedves, nem? Egyszerűen szeretni való!-néztem körbe gúnyosan
